Thriller Magazin

Erdős Sándor A lélekkufár II. - Szilánkos Tükör A lápvidék fölött ekkor már teljesen kibontakozott a hajnal: vörös és bíbor foszlányok úsztak a lassan szétterülő köd fölött, mintha az ég is sejtette volna, hogy Moergan kunyhójában ismét változás történt. A keretek mélyén új hang kavargott, nyugtalan, félkész, mint aki még nem tanulta meg, hogy a falaknak is van füle. Moergan lassan visszaült az asztalhoz. A viaszkéz a helyén maradt, de mintha reszketett volna, mintha az új lélek megjelenése felébresztett volna valami rég eltemetett emléket. Ekkor tompa koppanás hallatszott a kunyhó falán. Egyetlen hang, tompa és szilánkos, mint a megtört csonté. Moergan arctalan mosollyal pillantott fel. — Ritka vendég. A kunyhó ajtaja nem nyílt ki. Ehelyett az egyik keret rezdült meg, épp a koponyaszerű gyermek portréja mellett. A vászon mögül karistoló hang szivárgott elő, mint amikor egy penge óvatosan érinti az üveget. Moergan felállt, és végigsimított csontos ujjával a keret szélein. — Tudom, hogy...