Erdős Sándor: Az ócskás 13 Éjszakai járat

Tizenharmadik történet

Éjszakai járat

 Valaha szerette az éjszakai műszakot, ám azóta az eset óta már az éjszaka sem a nyugalom érzését váltotta ki belőle, hanem a borzalomét. Lou húsz éve vezette a busztársaság éjszakai járatának egyikét és most éppen a E17th Streetre fordult rá mikor ismét rátörtek a borzasztó emlékek. Épp ma volt három éve mikor egy hasonló éjszakai járattal közlekedve ki szeretett volna kerülni egy a busz elé futó kutyát, ám mikor a kormányt félrerántotta egy a járdán közlekedő tíz éves kislányt gázolt halálra. Azon nyomban megállt és kiszállt a buszból, amin éppen egyetlen utas sem volt és megpróbált segíteni a szerencsétlenül járt kislányon, viszont mikor meglátta az élettelen testet azonnal lehányta a busz oldalát. A lány fél arca hiányzott és a mellkasa felszakadt, megmutatva barnásvörös tartalmát.

 A rendőrségi vizsgálat és később a bíróság is azt állapította meg, hogy ugyan hibáztatható, de a szerencsétlen körülmények áldozata lett. Ezeknek a tényeknek a fényében megőrizhette a szabadságát, jogosítványát, valamint a munkáját ám az életét már nem kapta vissza. Hosszú álmatlan éjszakákon át látta lelki szemei előtt a kislány megszentségtelenített testének maradékát az út porában feküdve. Egy évnek is el kellett telnie mire ismét volán mögé tudott ülni, addig a társaság megtartotta az állományban, sőt még orvosi segítséget is kapott, nem lehet eléggé hálás ezért a munkaadójának. A vállalat orvosa javaslata alapján ismét éjszakai járatra osztották be, mert állítása szerint így tudja könnyebben feldolgozni a traumát.

 Mielőtt felvette volna ma a munkát hosszasan sétált a folyó partján emlékekkel küzdve. Ma volt az év és napfordulója annak a borzalmas esetnek, ezért félelemmel telve készült lélekben a napi munkára. Egy vándor ócskás kirakatnak használt bevásárlókocsijában meglátott, majd meg is vásárolt egy kis babát ami kissé emlékeztette a szerencsétlen végzetű lányra.

 Ezt a babát nézte éppen, ami a belső visszapillantó tükrön himbálódzott és tekintete megakadt egy alakon a tükörben. Nem volt utas a buszon ezért először érzéki csalódásnak vélte de mikor ismét és ezúttal jobban megnézte látta, hogy valaki ül az egyik hátsó ülésen. Lassan lenyúlt a vezetőülés mellé az oda rejtett baseball ütőért, amit a rendetlenkedő suhancok miatt tartott ott, majd az alakról le sem véve a szemét lassan a járda mellé kormányozta a járművet és megállt. Kinyitotta a vezetőfülke ajtaját és az ütőt jobb kezében lógatva elindult a busz hátulja felé.

 Amikor közeledett az idegen felé azt is látta, hogy egy gyerek ül az ülésen, valószínűleg egy kislány ugyanis a mellkasára hajtott arcát hosszú haj rejtette el szemei elől. Louban mélyen megszólalt egy riasztócsengő de tudomást sem véve róla ment tovább és a titokzatos utastól két méterre megállt majd dobbantott a padlón egyet a baseballütővel. Hideg verejték verte ki a homlokát és a rémülettől elsápadt, mikor a gyerek felemelte a fejét. A három évvel ezelőtt elgázolt kislány volt az, abban a borzalma állapotban mint amikor ő leokádta a busz oldalát. Hiányzó fél arca alól vicsorgó csorba fogsorát mosolyra hasonlító görcs húzta a fülei felé és fénytelen szemei szinte átnéztek Loun. Lassan felállt az ülésről kitárva felhasadt mellkasát, amelyből cuppanó hangot hallatva potyogtak ki a belső szervei a padlóra.

 Ez már sok volt Lou öreg szervezetének és hosszas hörgő hangot hallatva holtan rogyott össze. A lány belső szerveit potyogtatva a busz vezetőfülkéjéhez csoszogott és leemelte a babát a tükörről, majd magához szorította azt.

Előző részek