Rettenet

Erdős Sándor

Rettenet.

Már megint itt van. Hallgatja, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt fényében. Elbújik egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban. A doboz visszaveri a fényt, mint egy hatalmas tükör. Úgy is hívják egymás között a testvéreivel , „ A nagy tükör”. Nincs hová elbújjon, minden fal visszaveri a nappali tükörképét, és ahogy a tükörbe pillantott, hirtelen valóra vált, amitől gyerekkora óta rettegett.

Megjelent ő, a kegyetlen gyilkos. Rettenet futott át rajta, ahogy ezeket a hangokat hallotta. A múlt szebbreményű emlékei sem vigasztalták már. A beletörődés gonosz szelleme lett úrrá rajta.

Késő délután is megjelent, és három testvérével is végzett. Már csak hatan maradtak. Sohasem felejti el, ahogy a rém hatalmas vasvillájával testvérei testét széttépte. Ahogy a hatalmas villa áthatolt gyenge testükön, a belső részeik vörösen, lilán csorogtak szét a nagy tükör falain.

Már a múlt ködébe vész, ahogy a fagyos reggelt, válogatott forró vizes kínzások után a börtönükben virrasztották át. A jövő lehetséges képei azonban félelmetesebbek.

Újra hallja a borzasztó hangokat. Már itt is van. A mellette lévő testvére testét nyársalta át kaján vigyorral arcán. A szerencsétlen testét mohó ajkai közé vette, majd a szája szélén lecsorgó belsőségeket lenyalogatta.

Vajon rá mikor kerül sor? Nem tudta, de elöntötte a dermesztő belenyugvás érzése.

Hhjahh.... Nem könnyű a szilvás gombóc élete.