Erdős Sándor: Az ócskás 20 A macska szeme

Huszadik történet

A macska szeme

 Lassan kissé imbolyogva fejében még a dübörgő zene ritmusával csoszogott a járdán hazafelé, kezében magas sarkú cipőjével mezítláb. A zene emlékét a kopott ivó óta cipelte magával ahol jól berúgott, bár Kate nem arról volt híres hogy leissza magát de keserű szerelmi csalódását ma alkoholba fojtotta. Barátja, akivel már az esküvőjüket tervezgették jól átverte, egy fiatal kis ribkével múlatta az időt míg Kate dolgozott az éjszakai bárban ahol táncosnőként tevékenykedett. A sírástól szétkenődött smink lassan csorgott le az amúgy roppant csinos arcáról, miközben hazafelé igyekezett. Amit az otthonának hívott egy apró kis lakás volt egy bérházban a város szélén, szegényes de tiszta környéken.

 Ledobta a cipőjét a szoba padlójára és úgy, ahogy volt ruhástól az ágyra vetette magát és keserű zokogásba kezdett önsajnálatában. Mikor jól kisírta magát, nem kis mértékben az elfogyasztott alkohol hatására, iszonyú álmosság fogta el ezért a takarót magára húzva ájult álomba zuhant. Még az álom mezsgyéjén járva öntudatlanul is az éjjeliszekrényre nézett ahol egy porcelánból készült macska terpeszkedett el. Utálta ezt a macskát, utálta zöld szemeit és utálta az egész világot amiért ilyen kegyetlen vele. A macskát néhány napja vette a piacon egy vándor ócskástól maga sem tudta miért, hiszen egyszerűen iszonyodott tőle. Elalvás előtt még arra gondolt másnap eldobja, valószínűleg a hiábavaló életével együtt.

 Kate a hajnali órákban felriadt és először nem is értette miért, hiszen ólmos fáradságot és iszonyatos álmosságot érzett a szomjáról nem is beszélve. Kicsoszogott a kis konyhájába és megivott két pohár vizet, majd úgy döntött lezuhanyzik ha már egyszer felkelt. Lassan simogató mozdulatokkal szappanozta a hasát és a combjait, majd a keze a lábai közé tévedtek és kéjesen sóhajtva a volt barátjára gondolt. A varázs csak néhány másodpercig tartott mert ébredő tudata vészjelzéseket küldött számára, a macska, a macska nem volt a szekrényen mikor felkelt. Megremegett a teste, de most a félelem hatására, valaki járt vagy jár a házban a macska magától nem sétálhatott odább. Gyorsan beburkolta magát egy törölközőbe és egy hajkefét fegyver gyanánt maga elé tartva óvatosan kilépett a zuhanyból, majd a szoba felé indult. A macska valóban nem volt az éjjeliszekrényen, Kate határozottságot erőltetve magára remegő hangon kiáltotta:

– Van itt valaki? Fegyver van nálam! – Tartotta maga elé a hajkefét válaszra sem várva.

Természetesen nem is kapott választ, csak valami halk morgó hangot hallott meghatározhatatlan helyről. Szétpillantva a szobában, majd a konyhába lépve sem látott senkit ám ez a tény nem megnyugtatta hanem nyugtalansággal és félelemmel töltötte el. Hol van akkor a macska? A szobába visszatérve önkéntelenül is a szobát nagymértékben uraló ruhásszekrény tetejére pillantott és azonnal meghűlt benne a vér. Egy zölden világító szempár nézett vele farkasszemet onnan és Kate már tudta is hogy a mély morgó hang is innen ered, amit nem olyan rég hallott. Hideg verejték folyt végig a hátán félelmében, keze megremegett a hajkefe kicsusszant a kezéből miközben megbűvölten nézett a zöld szempárba.

 Másnap a szomszéd találta meg Kate holttestét, mikor az előző nap reggelén megbeszélt találkozójukra ment és az ajtót furcsa mód nyitva találta. A szobában őrült rendetlenség találta a lány holtteste pedig az ágyon feküdt iszonyatosan meggyalázva, szétmarcangolva. A rendőrségi nyomozás alapos volt, ám sikertelen. A nyomrögzítők rengeteg macskaszőrt találtak a lakásban és az ajtófélfán, de ezen kívül semmit sem találtak ami támpontot adott volna nekik az elkövető személyét illetően.

Előző részek