Erdős Sándor: Az ócskás 16 Csak pár sor

Tizenhatodik történet

Csak pár sor

 Becsapódott az ajtó és sziklaszilárd áthatolhatatlan fallá vált, az ablakok eltűntek, helyüket acéllapok vették át melyek vörösen, hatalmas hőt kibocsájtva izzottak. A mennyezet megnyílt és maga a rettenet szállt alá, hogy a kínok kínjával ajándékozza meg, amúgy is rettegő lelkét.

 Frank lerakta a tollat, amit ma vásárolt egy vándor ócskástól és elgondolkodva nézte a furcsa formájú betűkkel rávésett szöveget. „Egy hét múlva” volt belegravírozva ebbe a remekmívű golyóstollba amit Frank, mint író remekül tudott használni jegyzetei készítéshez. Alapvetően nem volt zsáner amiben ki tudott csúcsosodni írói vénája, de a horrortörténetek fabrikálása okozta neki a legnagyobb örömöt és egyben kihívást is. Ez a kis történet is kezdett kerekedni, egy magányos fickó a főhőse, aki egyre furcsább és riasztóbb hangokat hall a lakásában. Halk nyögések, sikolyok ébresztik az éjszaka közepén, de mikor bejárja a házat nem talál semmi rendelleneset. Később tárgyak mozdulnak el minden előjel nélkül és ajtók, ablakok csapódnak be nagy dörrenéssel egyre mélyebb elkeseredésbe és félelembe taszítva hősünket.

 Valami frappáns befejezésen törte a fejét és körvonalazódott is benne a történet vége, ahogy a mennyezetről alászálló ördögi lény lassan cafatokra szaggatja a szereplőt. Ezt a pár sort még papírra vetette, majd nekilátott a vacsorája elkészítéséhez, hiszen egyedül élt kis lakásában. Míg a konyhában forgolódott az íróasztalon heverő tollon lévő felirat zöld fénnyel felragyogott, az asztalon heverő kéziratra vetítve fényét.

 Eltelt egy hét mióta befejezte a kéziratot és egy magazin kiadója már el is fogadta azt, ezért Frank este egy üveg bor társaságában ünnepelte meg az eseményt. Kissé kótyagos fejjel feküdt le aludni és később ennek tudta be, hogy félálmában különös hangokat hallott a lakásban, nyögések és sikolyok suttogtak halkan az éjszakában. Másnap viszont már kissé idegesen hallgatta ugyanezeket a hangokat az ágyában, ezért felderítette a lakást a hangok forrását keresve, ám semmit sem talált.

 Mikor pár nap múlva különféle tárgyak kezdtek helyet változtatni, majd az ajtók és ablakok ki-be csapódtak Frankben különös gondolat motoszkált. Hiszen szinte szóról szóra ugyanezt írta le a nem rég elkészült írásában, ezért gyorsan az íróasztalához sietett és kinyitotta a jegyzetfüzetét. Szinte az összes oldal üres volt, eltűnt az írása róluk csak az utolsó pár sor maradt meg, amit elborzadva motyogott magában.

 Ekkor becsapódott az ajtó és sziklaszilárd áthatolhatatlan fallá vált, az ablakok eltűntek, helyüket acéllapok vették át melyek vörösen, hatalmas hőt kibocsájtva izzottak. A mennyezet megnyílt és maga a rettenet szállt alá, hogy a kínok kínjával ajándékozza meg, amúgy is rettegő lelkét.

Frank megkínzott teteme lassan lecsusszant az íróasztalról, magával sodorva a zöld fényben izzó golyóstollat.

További részek